IV. MAGYAR VILÁGTALÁLKOZÓ 2014.

Negyedik alkalommal rendezték meg a Magyar Világtalálkozót, melynek fő rendezvényének egyik helyszínén, a Gyermekuradalomban dunaújvárosi kézművesek várták a látogatókat.

A IV. Magyar Világtalálkozót május 18­.-a és 25.-­e között rendezték meg számos helyszínen, a fő rendezvénynek a budapesti SYMA Központ biztosított helyszínt. 

A bejárattól rögtön jobbra egy kétezer négyzetméteres terület várta a gyermekeket és természetesen szüleiket gazdag programokkal, mesemondással, ősi, népi hagyományaink felidézésével és kézműves foglalkozásokkal, bemutatókkal.

A színvonalasan kialakított helyszín díszítése is a dunaújvárosi, kistérségi kézművesek ügyes munkáját dicsérte, a Világfalu három napja során is ők fogadták az érkezőket, vezették be őket a csuhéfonás, babakészítés, bőrdíszművesség, nádhangszerek, virágkoszorúk világának, gyöngyfűzésnek, kosárfonásnak, mézeskalács díszítésének a rejtelmeibe, a múltunkban gyökerező számtalan csodába. 

A Gyermekuradalom a csemetéket megtaníthatta arra, valódi úrrá, önmagunk urává tehet a manuális munka, és a szülőket sem sorolta szolgai szerepbe, gazdag élményeket, hasznosítható kézműves ismereteket nyújtva számukra is.

Dr. Gubánné Pintér Annamária programigazgató lenyűgöző, lángoló személyiség, süt a szeméből a büszkeség, amikor végigpillant a Világtalálkozó Gyermekuradalmán. Elsőként azzal kezdi, körülnéztünk­e már? Láttuk-­e a nagyszínpadon zajló eseményeket, a külhoni magyarokkal és a magyarok kultúrája, műveltsége iránt érdeklődő külföldiekkel való találkozás tereként szolgáló országpavilonokat, a magyar értékeket, hungarikumokat, termékeket bemutató standokat, a test és a lélek, szellem harmóniájához vezető utat megmutató Gyógyító Övezetet? 

Felhívja a figyelmünket a Gyermekuradalommal szemben található Magyarsághíd előadóteremre. A vonzó témájú előadások helyéül szolgáló teremnek is volt helyi vonatkozása: a rácalmási Lábas István kovácsoltvas munkáit és Pintér Lajos a városban már jól ismert németországi barokk kapujának terveit is kiállították ott.

A gyermekprogram vezetője, dr. Gubánné Pintér Annamária negyedik éve látja el ezt a feladatot, eddig minden alkalommal más helyről hívták a közreműködőket, akik szabadidejüket áldozták fel, ellenszolgáltatás nélkül azért, hogy tudásuk legjavát adva mutassák be, tanítsák a magyar népművészet gazdag tárházát.

„Idén is a legjobbakkal jöttünk” – fogalmaz a programigazgató.

A Kulcsi Kemencés Kézműves Egyesület (vezetőjük Molnárné Lukács Anita) tagjai – nem kis részük dunaújvárosi –a díszítést követően, a három napon váltásban, kettesével­-hármasával irányították a kézműves foglalkozásokat. A helyi kézművesek részvételét a Világfalu rendezvény-sorában a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara is támogatta.

A Gyermekuradalomban idén is nagy volt a forgalom, gyermekcsoportok is érkeztek szép számmal, így Kárpátaljáról is, mely terület a Világtalálkozó „díszvendége” volt ebben az évben. A gyermekek területének idén a megjelenését, tartalmát az ősmagyarság, a honfoglalás korának világa határozta meg, a programigazgató úgy vélte, ehhez Dunaújváros és térsége hagyományőrző kézműveseinek tudása, keze munkája illeszkedik legjobban, nem csalódott a választásában.

Heincz Ibolya dunaújvárosiként a Kulcsi Kemencés Kézműves Egyesület tagja, csuhébabák készítésére tanította az érdeklődőket. Meglepte az a nagy érdeklődés, ami a felnőttek részéről (is) érkezett: élvezettel nézték a készítést, ő igyekezett bevonni őket a munkába.

Steixner István, az Abán dolgozó bőrdíszműves ugyan nem dunaújvárosi, de régi barátságokat ápol itteniekkel, majd a bőrdíszműves szakmát is itt sajátította el. A kulcsi kézművestáborba is rendszeresen jár, már tanári minőségben. Természetes volt, hogy most is vállalta a közös feladatot.

Sümegi Lajos, az Aranydaru Szállítómű Nyugdíjas Egyesület elnöke nyolcadmagával érkezett, a nyugdíjasok nagyon élvezték a programot, úgy gondolták, érdemes volt eljönni: a népdalok a színpadi programban, a kézműves bemutatók, a Világtalálkozó hangulata megragadta őket.